Eső áztatta délután a dunyha, mely
most frissességével a természetet nyugtatja,
s melynek szűkre szabott oldalán át a Napnak
fénye lassan végigsimítja a zöldellő tájat.
Ez most az én valóságom, s ebben születnek
soraim is, ebben a mindent átjáró kontrasztban,
hol az éj napba fordul, a nap pedig az éjbe,
s hol a szeretet minden cseppjében osztozik a méreg.
És egy újabb csepp mossa tisztára
arcomat, újabb inam remeg meg,
újabb érzés kel bennem szárnyra,
s most újra szaladnék ki a világba.
És ebben a rettentő viharban, ebben
az óriás, mindent elsöprő forgatagban
hirtelen minden elvész a szememből,
s nem marad más, csak egy a Napnak
fényében úszó, nyugodt, eső áztatta délután.
most frissességével a természetet nyugtatja,
s melynek szűkre szabott oldalán át a Napnak
fénye lassan végigsimítja a zöldellő tájat.
Ez most az én valóságom, s ebben születnek
soraim is, ebben a mindent átjáró kontrasztban,
hol az éj napba fordul, a nap pedig az éjbe,
s hol a szeretet minden cseppjében osztozik a méreg.
És egy újabb csepp mossa tisztára
arcomat, újabb inam remeg meg,
újabb érzés kel bennem szárnyra,
s most újra szaladnék ki a világba.
És ebben a rettentő viharban, ebben
az óriás, mindent elsöprő forgatagban
hirtelen minden elvész a szememből,
s nem marad más, csak egy a Napnak
fényében úszó, nyugodt, eső áztatta délután.
