Kis lépéssel zártad ma Te is
egy újabb nagy utadat.
Nyomában foganni készül szép is,
elsőként mégis a bú marad.
12 éved nem vesztegetted el,
és nem tévedés volt szeretned.
Viszonzást bár máshonnan vártál,
a hálás szív-kvintetted mégsem ábránd.
Szavaidat értem, félsz és rettegsz,
járatlan utadon bizonytalan lépések,
ha kísérik is őket bizakodó szemek,
másokéi azok, nem a te életed.
Fél az ember a magánytól,
ereje csak hazugság lehet,
ha társra nem vágyol,
lehet még senki sem érintett meg.
Húsunk az, mi célunktól elvon,
mi könnyű éltet ígér, s magához ránt,
érthető hát, hogy húsunkba mar
- akarjuk vagy sem - az igazi változás.
S látom barátom, te változol már.
Lépésednek hatalmas visszhang nyomán,
s súgja neked, mennyi jó és szép lesz,
de előbb fájjon régi élet és új magány.
