Szelíden vetül bőrünkre
a Leányka utcai fény.
Négy fallal épült lakásodból
három már csak az, mi él.
Ránk úgy köszönt most korai nyár,
hogy elfakuló színeiben megbújhassunk.
Kik körbevesznek, a sok barát
tudta nélkül nyugodtan alhatunk.
Nem titkom hogy mennyire szeretlek,
szembogaradban látom, viszont szeretsz.
Kettőnk megtestesült álomvilágát
szabályos világ úgysem érti meg.
Testetlen szívünket előre engedjük,
s úgy követjük, mint lét a fényt.
A négy fallal épült lakásodban belül
három már csak az, mi él.
