A világban szétszórtan

Kezdhetném azzal, mivel
mindig tettem volna,
hogy de jó volna így,
hogy zavar egy érzés volta...
de nem ma.

Csillagmiriádokat jártam
meg, kezem közt világok
születtek, s akadt persze
olyan is, mi épp szétporladt.

Megtörténtek.

"Annyi esztendő, annyi móka";
bár mást ritkán látnak belőlem,
ez mégsem lényem teljes volta,
s mi volnék valójában, úgy érzem
elrejtettem.

Így eshet meg velem, mint
'oly sok mással, hogy mi
napomban a legkedvesebb,
mi szívembe ma meleget lel,
az láthatatlan.

De ma visszafordultam,
csak egy futó pillanatra,
s láttam, a letűnt horizonton
túl lelkem legnagyobb szilánkja
újra,....... ma este újra ragyog.