Ölelések

Lelkemben csend honol.
Meleg, bársonypuha takaró
borítja megélt esztendőimet,
melynek mélyén ott szundít a tavasz.

Számtalan megélt s újraélt
pillanat nyugszik most bennem;
évszakok és érzelmek sokasága,
s meg nem élt élteim valósága.

És kinn a természet meghitt
szűkszavúsággal fehérre mossa
most minden tettemet, s én élvezem
ahogy forró teámmal, friss harmat közt

ébredő tavaszommal békében nézhetem.

ps.: Új képek.