Felhő

Felhők közt lebegek,
kezemben régi palackposta,
s rálátok a világokra,
 a szépre és a sebhelyesre.

Köröttem levelek íródnak,
szüntelen zengenek, születnek,
a képek, mit betűik rejtenek,
eloszlatnak minden rejtelmet.

De hiába képek, levelek,
elérhetetlenek maradnak,
elnyelik őket a fellegek.

A fellegek, melyeket
ekképp neveznek ott
lenn, az alvó emberek.