.

Nem süt a nap,
nem száll le éj,
Nem honol az égen,
csak sűrű szürkeség.

Alatta vagyok egymagam,
idős-fiatal, fiatal-idős s
mély szeretet, sok harag,
mi hajtja örökmozgó malmomat.

Kutatok, áramlok,

meghalok és feltámadok,
s nyelvem hegyére sütöm, hogy
"minden egész eltörött".

Magam összerakom, feloldom,
s szép lassan, kényszeredve bevallom,
hogy milyen jó ez így, milyen szép is,
milyen a boldogság, ha senki meg nem éli.

Lassan megmerítkezem magamban,
s belátom, a Nincs gyakrabban Van.
De létem így is vigasztalan, mi mást
tehetnék hát, mintsem hátrahagyjam.

ps.: Nem kell hívni senkit sem, 60 év múlva is az élők közt találtok majd. ;)